Ide jártak nyaralni egykoron a főurak

A nyaralást egykoron kötelezően elvárták a leggazdagabbaktól, aki nem pihent, az szégyenben maradt. Így aztán főuraink nyaranta megcélozták a Balatont, Abbáziát vagy az erdélyi gyógytavakat!

A magyar arisztokrácia az elmúlt két-három évszázadban minden év májusában az összes inassal és komornával együtt családostól elvonult nyaralni. Volt, aki vidéki birtokára költözött, mások fürdőkúrákra mentek, egyesek a hegyek tiszta levegőjén pihenték ki az egész évi fáradalmakat. A XVIII.-XIX. században a nyaralás úri kiváltságnak számított, amit el is várt a tehetősektől a társaság. Aki nem tudott elmenni nyaralni, az igencsak nagy szégyennek volt kitéve, és jobban tette, ha lehúzta a városi ház ablakán a rolókat, nehogy kiderüljön az igazság. De vajon melyek voltak a kedvelt úti célok?

Nyaralás családostól, cselédestől

Mivel a vasúthálózat megépítése előtt az igencsak rossz közutakon tiszta kínszenvedés volt az utazás, a legtöbb úri család a hozzá közel eső kedvenc nyaralóhelyeket választotta ki célpontként, a monarchia idején pedig a legtöbben igyekeztek országon belül maradni. Ezek alapján az erdélyi főurak a híres sós erdélyi gyógytavakat látogatták, esetleg vadásztak a havasokban, míg a budapesti arisztokrácia a Balatonhoz ruccant le, esetleg Abbáziában nyaralt a tengernél. Az 1800-as években váltak híressé a különböző gyógyfürdőkhelyek, így Bad Ischl, Baden-Baden, az erdélyi Tusnádfürdő avagy Balatonfüred.

A nyaralás egyébként önmagában is társasági eseménynek számított, amely más tevékenységekhez hasonlóan szigorú protokoll szerint zajlott. Az urak és hölgyek magukkal vitték a családot és a kiszolgáló-személyzetet egyaránt. Több rend ruha szolgálta a napirend teljesítését. Délelőtt fürdőkúrákon, egészségügyi programokon és sétákon vettek részt, a délután pedig pihenéssel töltötték, hogy felkészüljenek az esti kulturális és társasági eseményekre, színházi előadásokra, koncertekre. A vízben való nyílt fürdőzéssel csupán az 1800-as évek végétől találkozhatunk, de akkor is illendő öltözetben, nyakig befedve hódoltak ennek az örömnek a legelőkelőbbek.

Savanyúvíz és attrakciók a Balatonon

A mai kor egyik legkedveltebb nyári turista-célpontját, a Balatont az 1700-as években fedezte fel a nemesség, a csodálatos panorámáról már akkoriban hosszan cikkeztek a korabeli magazinok. Az utak és a vasút fejlődésével a XIX. században a balatoni turizmus is fejlődésnek indult. Először a balatonfüredi savanyúvíz (gyógyvíz) lett népszerű, és itt építették a legtöbb szállót is a Monarchia idején. Később egyre több tehetős család építtetett nyaralót vagy villát a legnagyobb tavunk partján: Balatonalmádiban, Keszthelyen vagy délen, Siófokon. Megindult a Balatonon a gőzhajózás is, amelyen még Ferenc József is utazott egykoron. Akkoriban úgy tartották, hogy a Balaton levegője gyógyhatásokkal bír, sőt még az iszapjából is pakolásokat készítettek a jobb eredményért. A XX. század hajnalán a megújuló balatoni utat az éppen virágba szökő autós-motorsport szerette meg, ami újabb lendületet adott a tó fejlődésének. A Balatonban rejlő üzleti potenciált a korabeli polgárok igyekeztek kihasználni és újabb és újabb eseményeket, attrakciókat szerveztek a tó partjára, az egyik leghíresebb például a füredi Anna-bál volt, amelynek idejére már az 1800-as években sem lehetett igazán szállást kapni a zsúfoltság miatt.

Abbázia, a békebeli csúcsüdülőabbazia

Abbázia, azaz a mai Opatija igazán a békebeli időkben lett népszerű a magyar arisztokraták körében, akik szerettek volna közelebb kerülni a császári udvarhoz. Ferenc József ugyanis nagyon szerette ezt a helyet, és szívesen töltötte itt a nyaralását. A település palotái és szállodai még ma is ezt a monarchiabeli hangulatot idézik, hiszen egykoron nem volt olyan valamire való magyar vagy osztrák főúr, aki ne épített volna ide egy villát a családnak. Maga a császár a mai napig működő Hotel Kvarnert (1884-es nevén Hotel Quarnero-t) kedvelte. A tengeri fürdőzés is egyébként ekkor jött divatba, és a XX. század hajnalán merészkedtek először a sós vízbe a hölgyek. A nyaralási szokások változásával egyre népszerűbb lett a tengerparti nyaralás, és azt mondhatjuk, hogy a két háború között a fénykorát élte Abbázia. Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Tamási Áron, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Ady és Móricz is megfordult tengerparti üdülőben az arisztokraták nyomán, hogy csak a legnagyobb művészeinket említsük.

Erdélyi gyógytavakban mártóztak a helyi főurak

Mint azt korábban említettük az erdélyi főurak csak igen ritkán vállalkoztak hosszabb utazásra, lakóhelyüktől távol lévő nyaralásra. Mivel Erdély is bővelkedik gyógyhatásúnak tartott tavakban és sóbányákban, így nem kellett messzire menniük egy-egy egészségügyi kúráért. A Szent Anna-tóban való fürdésről például azt tartották, hogy egy évre ad védettséget a tó vízével érintkező testrésznek, a Medve-tó tudományosan is igazoltan gyógyító hatású, a parajdi sós fürdőket és iszapot pedig évszázadok óta alkalmazták kúrákra. Az egyik leghíresebb Tusnádfürdő volt a Monarchia idején, ahol számtalan villát és elegáns szállót építettek az előkelő közönségnek. Mellette az 1800-as évek végén az Olt vizéből hozták létre a Csukás-tavat, amely körül szabadidőközpontot rendeztek be, nyáron különböző szórakozási lehetőségeket, télen pedig gyorskorcsolya-versenypályát kínálva. Szintén a békebeli időkben lett igen népszerű a Medve-tó, amelyet Sófalvi Illyés Lajos kezdett el igazán fejleszteni: megszerezte a tó használati jogát, a fürdőengedélyt és villát épített a partján. 1905-től már vasúton is elérhető a fürdő, ennek is köszönhetően egyre-másra épültek a villák (110 villa, 1600 szoba), fejlődik a település, majd az ország egyik legnépszerűbb fürdőjévé vált a Világháború előestéjére.